● news.bsdnet.hu

Donald Trump ideológiája elvileg egyszerű volna – az Amerikai Egyesült Államok az első számára, és ez a hatalmas állam szerinte azt is megengedheti magának, hogy ne foglalkozzon a világ többi részének gondjával-bajával, mert hiszen mindenből önellátó. Ebből következően folyamatosan a külpolitikával foglalkozik, főként abból a célból, hogy más területek erő- és nyersanyagforrásait megszerezze. (Képünk illusztráció) Mármost ha mindenből van elég otthon, akkor ez nehezen érthető, mert ezek szerint a mindennél és az elégnél is többet szeretne, mégpedig bármi áron, ami azonban többnyire akadályokba ütközik. Például a pakisztáni Beludzsisztán réz- és aranykincsének kitermeléséhez sem lesz elég az írott szerződés, amit már megkötöttek a két ország vezetői, ugyanis senki sem vette tekintetbe a terület sajátosságait. Ezta The New York Times elemezte,én ennek alapján mutatom be a helyzetet az alábbiakban, megjegyzéseimet pedig szokás szerint a bekezdések végén, csillag alatt teszem meg. A kincsesládika Tavaly szeptemberben az Ovális Irodában Pakisztán hadseregének főparancsnoka átadott Trump elnöknek egy ásványokkal és drágakövekkel teli fadobozot – azokra a jövedelmező üzletekre utalva, amelyeket az amerikai vállalatok köthetnek Pakisztánban, ahol a bányászati iparágat régóta Kína uralja.* *Ezt hívjuk ingyenes árumintának, textilholmi, irodaszerek és országrészek értékesítése esetén elengedhetetlen. Ezek után nem is csoda, hogy Trump „nagyszerű embernek” nevezte a pakisztáni főparancsnokot, Syed Asim Munir tábornagyot. Hónapokkal később a Trump-kormány bejelentette, hogy 1,3 milliárd dollárt fektet be a pakisztáni Beludzsisztán tartományban, ahol hatalmas arany- és rézkészletek találhatók. A terrorizmus elleni küzdelem és a kriptovaluták terén kialakított partnerségek után a pakisztáni tisztviselők a bányászati területen is sikeresen elnyerték a Trump-kormány támogatását. Az elmúlt hetekben Pakisztán az Egyesült Államok és Irán közötti béketeremtő szerepet is magára vállalta.* *Persze, hogy vállalta, az alábbiakban meg is látjuk, miért: lényegében véve az volt az oka a fellépésnek, hogy Iszlámábád rettenetesen fél az amerikai befektetők távozásától az instabil, háborús zónából. De az Egyesült Államok pakisztáni stratégiája ütközőpályára állt Dél-Ázsia egyik legveszélyesebb militáns csoportjával: a Beludzs Felszabadítási Hadsereggel (B.L.A.), amely a Pakisztán nyugati részét, Irán keleti részét és Afganisztán déli részét átívelő régióban zajló szeparatista felkelés vezetője. A független Beludzsisztánért folytatott küzdelem olyan régi, mint maga Pakisztán, és évtizedek óta ösztönzi a szeparatista támadásokat. Az elmúlt néhány évben azonban a B.L.A. több száz, egyre kifinomultabb támadást hajtott végre, amelyek csúcspontját január 31-én egy 500 fős militáns csoport által végrehajtott összehangolt akció jelentette, amelynek során legalább 18 célpontot támadtak meg 12 különböző területen, és legalább 58 embert megöltek. A pakisztáni hatóságok leplezték a támadásokat, de a The New York Times által hitelesített videók azt mutatják, hogy évek óta ez volt a B.L.A. legnagyobb léptékű támadása, amely nemcsak katonai és rendőrségi célpontokat, hanem több civil célpontot is érintett – ezzel fokozva a csoport fenyegetését Pakisztán állam számára. „Ehhez a fajta támadáshoz nem kevés közösségi támogatásra, a terület fölötti ellenőrzésre és komoly tűzerőre van szükség” – mondta Abdul Basit, a dél-ázsiai militáns mozgalmak szingapúri szakértője. „Ezek nélkül lehetetlen ezt fényes nappal végrehajtani.” A támadások közül több a Beludzsisztán legnagyobb bányaterületéhez, Reko Diq-hez vezető úton történt, és megzavarta a helyszínen folyó munkálatokat – amely a világ egyik legnagyobb kiaknázatlan réz- és aranykészletének kitermelését célozzák. Gracelin Baskaran szerint, aki a Stratégiai és Nemzetközi Tanulmányok Központjának kritikus ásványi anyagokért felelős vezető szakértője, a helyszín hamarosan az amerikai–pakisztáni bányászati partnerség legfontosabb erőforrásává válik. „A B.L.A. nem egy mellékes kihívás” – mondta Baskaran asszony. „Ez egy elsődleges, a projektet meghatározó kockázat.”* *Mint a mellékelt ábra mutatja, ebben a tágabban vett térségben valamiért nagyon, de nagyon sok réz és arany található, és érdekes módon többnyire olyan helyeken, Reko Diq-ben vagy az afganisztáni Mesz Ajnakban, ahol a társadalmi viszonyok miatt szinte lehetetlen a gazdaságos kitermelés. Az Egyesült Államok és Izrael háborúja a szomszédos Iránban újabb kihívást jelent: a pakisztáni tisztviselők attól tartanak, hogy az Irán keleti részén kialakuló hatalmi vákuum lehetővé teheti olyan csoportok számára, mint a B.L.A., hogy feltöltsék soraikat, még szabadabban mozogjanak az átjárható határon keresztül, és támadást indítsanak az ásványi anyagokat, felszereléseket és bányászokat szállító konvojok ellen. Két másik militáns csoport – a Tehreek-e-Taliban Pakistan, más néven a pakisztáni tálibok, valamint az Iszlám Állam regionális ága – szintén teret nyert Beludzsisztánban. A Reko Diq 50 százalékos tulajdonosa, a kanadai Barrick Mining Corporation bejelentette, hogy 2027 közepéig lelassítja a projekt fejlesztését, mivel biztonsági problémák merültek fel Pakisztánban és a Közel-Keleten. A hajnali támadás Beludzsisztán fővárosa, Quetta, egy magasan fekvő sivatagi határvidéken áll, utcáin és ellenőrzőpontjain pakisztáni fegyveres erők járőröznek. Január 31-én hajnalban több mint 500 B.L.A. fegyveres támadta meg a várost és legalább 12 másik területet Beludzsisztánban, megölve 36 civilt és 22 biztonsági tisztet – a pakisztáni hadsereg szerint. A Times elemzése és tisztviselőkkel készített interjúk szerint a fegyveresek bankokat, rendőrőrsöket és börtönöket támadtak meg. A támadók olyan automata fegyvereket és gránátvetőket használtak, amelyeket az Egyesült Államok hagyott hátra 2021-ben a szomszédos Afganisztánban – közölték a tisztviselők.* *Ne feledjük: magát a kivonulást a Biden-adminisztráció kellett levezényelje, de az erről szóló egyezményt még Trump és stábja kötötte. A kivonulás azért is volt annyira szervezetlen és kapkodó, azért is maradhatott Afganisztánban sok fegyver, lőszer és egyéb hadianyag, mert mintha szándékosan nagyon szűkre szabták volna a határidőt – mármint Trump akkori emberei a következő adminisztráció számára. Felgyújtottak egy közigazgatási irodát és egy bírósági épületet, majd elzárták a Quettát Pakisztán legnagyobb városával, Karachival összekötő fontos közlekedési útvonalat. Néhány férfi és női támadó öngyilkos merényletet hajtott végre Quettában és egy kikötő közelében, amely Kína 70 milliárd dolláros pakisztáni beruházásának központi helyszíne. A pakisztáni hadsereg szerint a támadás alatt és után 216 militánst öltek meg, és állításuk szerint visszaszerezték az irányítást az érintett területeken. Az elemzők szerint azonban a koordinált támadások, amelyek az utóbbi években egyre gyakrabban fordulnak elő, a B.L.A. növekvő erejét és a helyi lakosság körében élvezett egyre nagyobb elfogadottságát mutatják. A közösségi médiában megjelent videók szerint a lakosok legalább két helyen a fegyveresekkel együtt ünnepeltek a támadások után. A korábban törzsi vezetők által irányított beludzs felkelés mára középosztálybeli militáns mozgalommá vált, amely elnyerte a fiatal, képzett beludzsok támogatását is. Ők azt állítják, hogy elidegenedtek attól, amit a tartományuknak juttatott források hiányaként és burjánzó korrupcióként érzékelnek.* *Igen, a nyomort és a korrupciót többnyire meg szokták unni az emberek. Máshol is láttunk már ilyent, legfeljebb van, ahol békésebben vetettek véget a rossz kormányzásnak. Viszont semmi sem ad felmentést a terrortámadások alól, főként, ha azoknak civil áldozataik is vannak. A felkelés egyre véresebbé is vált. A B.L.A. ideológiailag alig áll rokonságban az olyan iszlamista terrorcsoportokkal, mint a pakisztáni tálibok vagy az Iszlám Állam, de hasonló taktikákat alkalmaz, beleértve az öngyilkos merényleteket is. Az iszlámábádi Institute for Peace Studies kutatóközpont szerint 2021-től tavalyig a terrorista támadások és az azokból eredő áldozatok száma több mint megháromszorozódott Beludzsisztánban. Bár a B.L.A. és más beludzs fegyveres csoportok elsősorban a pakisztáni biztonsági erőket támadták meg, célpontjukká váltak a külföldi befektetések és a civilek is, különösen a kínaiak. Január 31-én egy támadás során a B.L.A. fegyveresei a Frontier Corps, vagyis a határvidéket őrző állami félkatonai erő táborát támadták meg. Aznap reggel, amikor a nap felkelt a tábor felett, a 13 éves Humaira Amshadot a B.L.A. támadói ébresztették fel, akik megrohamozták a családja házát. Humaira elmondása szerint a lány szeme láttára megölték három testvérét és szüleit – ezt egy quettai katonai kórházban adott interjúban mesélte, ahol lőtt sebéből gyógyult. Humaira apja a táborban polgári imavezetőként és tanárként dolgozott rokonai és pakisztáni tisztviselők szerint. Két napba telt, mire a katonaság megtisztította a tábort és kórházba szállította Humairát. A január 31-i támadások után a pakisztáni hatóságok közel egy hétre lezárták a Reko Diq felé vezető utakat – állítja a bányatelepen dolgozó két alkalmazott, akik névtelenséget kértek, mivel nem engedélyezték számukra, hogy nyilvánosan beszéljenek a biztonsági helyzetről. A B.L.A. támadásait a felszabadításért folytatott küzdelem részeként ünneplik, és január 31-én a szervezethez kapcsolódó közösségi média fiókok videókat tettek közzé, amelyek dicsőítik az öngyilkos merénylőket. Az egyikben Bashir Zaib, a csoport vezetője, motoron ülve jelent meg, katonai egyenruhában, derekán töltényövvel. „Mindent megteszünk, hogy megvédjük földünket” – mondta Zaib a videóban, azzal vádolva a kormányt, hogy „a világ minden tájára eladja a beludzs nemzet erőforrásait”, nyilvánvalóan a bányászati koncessziókra utalva.* *A star is born, mondanák a tömeglélektan ismerői, majd Zaibbal is tele lesz a TikTok, mint az ifjú houthi tengeri rablóval tavaly ilyentájt – mielőtt bárkit elragadna a forradalmi és motoros romantika, gondoljunk a lemészárolt családra. Ezek az üzenetek segítettek a B.L.A.-nak helyi támogatást szerezni, állítják az elemzők. „Ők politikailag tudatos szereplők, akik radikális baloldali világnézetüket arra használják, hogy a helyi problémákat olyan globális témákhoz kapcsolják, mint a gyarmatosítás és az erőforrások kizsákmányolása” – mondta Muhammad Amir Rana, a Pak Institute for Peace Studies igazgatója. A hadsereg megfogadta, hogy folytatja a kemény fellépést, és elutasította a párbeszédet a fegyveresekkel. „Amit csinálunk, az helyes” – mondta Ahmed Sharif Chaudhry altábornagy, a pakisztáni hadsereg szóvivője a The New York Timesnak adott interjúban. Indiát a militánsok finanszírozásával, Afganisztánt pedig azok befogadásával vádolta.* *A helyzet valószínűleg ennél is bonyolultabb: lévén, hogy a B.L.A. működése elvben kizárólag a helyi beludzsoknak hasznos, és leginkább a pakisztáni és amerikai államnak káros, az nem is csoda, hogy mivle Pakisztán rosszban van összes szomszédjával, azok támogatják a beludzs rosszfiúkat. Állhat még mögöttük Moszkva is, Peking is, mert a Kremlnek nem jön rosszul, ha Washington ezen a területen a háttérbe szorul, Peking meg már túl sokat költött a pakisztáni bányaipar fellendítésébe, és most fut a pénze után. Mélyebb sérelmek Beludzsisztán Pakisztán négy tartománya közül a legnagyobb, körülbelül akkora, mint Németország, és egyben a legszegényebb is. A beludzs felkelés 1948-ban, a Pakisztán függetlenné válását követő évben robbant ki, amikor az újonnan alapított állam az autonomiát követelő felhívások ellenére annektálta Beludzsisztánt. A felkelést azóta a szuverenitás elvesztésének érzése táplálja. Egyes beludzsok nagyobb autonómiát követelnek Pakisztántól, míg mások egy különálló Beludzsisztán létrehozásáért küzdenek, amely egyesítené a szomszédos Irán és Afganisztán beludzs régióit. A beludzsok régóta azzal vádolják a pakisztáni elitet és a külföldi vállalatokat, hogy kifosztják a régió gazdagságát azzal, hogy alacsony bérű munkákat kínálnak a bányákban, és nem fektetnek be a helyi infrastruktúrába, az oktatásba vagy az egészségügybe, miközben zsebre rakják a bevételeket. „Beludzsisztán tele van ásványkincsekkel, de a beludzsisztániak nem tudják, hová kerülnek ezek az ásványkincsek” – mondta Akhtar Kakar, a tartományi kereskedelmi kamara alelnöke. Ahogy a beludzs fegyveresek fokozzák támadásaikat, a pakisztáni állam hasonló módon reagál: üldözi a fegyveres beludzs csoportokat, miközben a jogvédő szervezetek szerint a politikai aktivitást is elnyomja. A kemény fellépés tovább növelte az általános elégedetlenséget. „A helyzet kicsúszott az irányításunk alól” – mondta Abdul Malik Baloch, Beludzsisztán tartomány volt miniszterelnöke. „A kormány provokál ahelyett, hogy megnyugtatná a lakosságot.” Sarfraz Bugti, Beludzsisztán tartomány jelenlegi miniszterelnöke, a legmagasabb rangú választott tisztviselője szerint az erőszak önmagában nem oldja meg a válságot. „Az erőszak csak vérontást és elmaradottságot hozott nekünk” – mondta Bugti úr egy interjúban az irodájában, ahol, mint elmondta, január 31-én ült, amikor egy B.L.A. militáns 200 méterre robbantott fel tőle egy bombát. „Puskacsövekkel nem lehet tárgyalni.” Ő és más pakisztáni tisztviselők megfogadták, hogy pénzügyi támogatást nyújtanak a beludzs fiataloknak, valamint munkalehetőséget a biztonsági erőknél. De az állami apparátushoz való csatlakozás továbbra is elképzelhetetlen sok beludzs számára, akik épp az államot okolják a széles körű visszaélésekért, beleértve az aktivisták és fegyveresek jogi felügyelet nélküli fogva tartását, amelyhez néha titkos emberrablások vagy ítélet nélküli bebörtönzések is társulnak. A kormány szerint 195 ember tűnt el Beludzsisztánban tavaly nyár óta. „Miért csinálnak ekkora felhajtást néhány száz ember miatt?” – mondta Muhammad Hamza Shafqaat, a belbiztonságért felelős tisztviselő. Elmondta, hogy az új fogva tartási központok lehetővé teszik a hatóságok számára, hogy a gyanúsítottakat 90 napig fogva tartsák, családtagjaikkal való kapcsolattartás mellett – ügyvédeikkel azonban nem találkozhatnak. Sammi Deen Baloch, egy aktivista, aki 2009 óta keresi apját, elmondta, hogy szervezete csak az elmúlt évben 1230 eltűnéses esetet dokumentált. Ezeknek az embereknek alig több mint egyharmadát találták meg végül – tette hozzá. A volt miniszterelnök viszont őszintén elmondta, hogy az állami visszaélések és a korrupció miatt a beludzsisztáni fiatalok „már nem tekintik Pakisztánt demokráciának”, és ezt az elégedetlenséget a beludzs felkelés a saját javára fordította. „A B.L.A. annyira megerősödött, hogy könnyedén megsemmisítheti a nagy értékű célpontokat.”* *És így fog romlani a helyzet fokról fokra, egyre gyorsabban, míg végül ki nem alakul a beludzs válságövezet. Mégpedig okkal fog kialakulni, de az egész konfliktusnak elejét vehette volna egy értelmesebb pakisztáni vezetés, ha időben kezeli a problémákat és nem vaskézzel csap le a tiltakozókra – azok meg cserébe nem terrortámadásokkal válaszolnak. Most már megy a vonat, megy a vonat, csak nem Kanizsára, hanem az eszkalációba, és nincs váltó a pályán. Áhított erőforrások Márpedig a Reko Diq bányája az egyik legértékesebb célpont Beludzsisztánban. A Quettától 350 mérföldre fekvő, az afgán és iráni határ közelében található, száraz, aranyban és rézben gazdag területen fekvő bányában a Barrick műszaki becslései szerint 13 millió tonna réz és 17 millió uncia arany található, tehát a kitermelés négy évtized alatt 70 milliárd dollár nyereséget hozhat. Jelenleg a terület megszerzése a Trump-kormányzat áhított vágya. Az amerikai nagykövetség összesen 2 milliárd dolláros beruházást és 7500 helyi munkahelyet ígért a Reko Diq-ben, és kijelentette, hogy a helyszín „példaként” fog szolgálni más pakisztáni bányászati projektek számára. Néhány hónappal a befektetés közzététele előtt a Trump-kormány terrorista szervezetnek minősítette a B.L.A.-t. Azóta a felkelőcsoportok kerülik az Egyesült Államok elleni kijelentéseket – mondta Fahad Nabeel biztonsági tanácsadó. „A B.L.A. úgy véli, nincs olyan helyzetben, hogy magára vonja ezt a felesleges amerikai figyelmet” – mondta Nabeel úr. Az elemzők azonban arra figyelmeztetnek, hogy a fegyveresek támadásai veszélyeztetik az amerikai–pakisztáni együttműködést. A Reko Diq-ben dolgozó két alkalmazott szerint a Barrick az elmúlt hónapokban visszafogta a tevékenységét a Karacsiból érkező gépek és ellátmánykonvojok ellen elkövetett B.L.A.-támadások miatt. Reko Diq nélkül az Egyesült Államok és Pakisztán közötti partnerség „elveszítené a horgonyát” – mondta Baskaran asszony, a Stratégiai és Nemzetközi Tanulmányok Központjának munkatársa. „Pakisztán nem engedheti meg magának a beludzs felkelés újjáéledését” – mondta Basit úr, a dél-ázsiai militáns mozgalmak szakértője. Hozzátette, hogy egy elhúzódó konfliktus Iránban végleg leállíthatja a külföldi projekteket – „ami Pakisztán számára a legrosszabb rémálommal felérő lehetőség”. Állnak az érdekelt felek, gyanakodva nézik egymást. Amerikának az érc kell, Pakisztánnak a dollár, a B.L.A.-nek az autonómia, de ebből megegyezés így nem lesz. Ha esetleg nem akarna a három résztvevő közül mindegyik túljárni a másik kettő eszén, létrejöhetne egy kompromisszum, de így csak válságövezet lesz Beludzsisztánból. Még egy, a rengeteg közül. Szele Tamás